A gyerekekkel foglakozó pszichológusok a játék nyelvét használják a pácienseikkel való kommunikációban. Ha a szülő gyermekét szakemberhez viszi, és a szakember közli, hogy az elején szeretne felvenni pár tesztet, akkor az anyukák, apukák gyakran rémülten tiltakoznak. A felnőttek ilyenkor kitöltős, kérdezős papír-ceruza tesztre gondolnak. Azonban aggodalomra semmi ok, hiszen a gyermekpszichológus már a diagnosztikában is a játékot alkalmazza.

Az egyik legismertebb ilyen eljárás, a Világ-játék, melyet az ismert pszichológus Polcz Alain vezetett be Magyarországon. A gyermeknek a világ lekicsinyített figuráiból és alkotórészeiből (játék-házak,- emberek, -állatok, -fák , -növények…) kell megépítenie a saját világát. Ebből a produktumból és az építés más jellemzőiből kap támpontokat a szakember arra nézve, hogy vajon milyen belső-külső tényezők befolyásolják a gyermek jelenlegi állapotát. Később ezen eszközök felhasználásával játék is kialakulhat, mely a további terápiás folyamatba is beépül.

http://www.flickr.com/photos/meddygarnet/3813825761

A gyermekpszichológus szobája telis-tele van játékokkal, melyek szinte megszólítják a kicsiket és arra ösztökélik őket, hogy gondolataikat, érzéseiket kifejezzék. Különösen alkalmasak erre a bábok, a különböző babák, babaházzal, katonák, állatfigurák de akár az is lehet, hogy például egy kisfiú autókkal kezd bonyolult szerepjátékba. Egy-egy történet lejátszása, eljátszása során lassanként kibomlanak a belső lelki konfliktusok, melyek ezáltal megérthetővé, feldolgozhatóvá válnak.

A játékterápia közé sorolható a gyermekpszichodráma is. Ezen csoportfoglalkozáson a gyermekek, saját maguk által kitalált meséket játszanak el jelmezekbe bújva.

De nem csak a gyógyításban fontos a játék! Ahhoz, hogy egy gyermek egészségesen fejlődjön, könnyebben vegye a mindennapi akadályokat, elengedhetetlen, hogy elmélyülten tudjon játszani. A híres gyermekterapeuta D. Winnicott szerint az egészséges gyermek egyik ismérve, hogy tud játszani. Sajnos a kisgyermekek mai környezete, életstílusa nem kedvez a fejlett játékra való képesség kialakulásának, mely nagy fantáziát, képzelőerőt igényel. A videójátékok és a nagy mennyiségű tévé nézés inkább elsorvasztják ezt a tulajdonságukat. Nagyon fontos lenne, hogy a szülők gyakran játszanak gyermekükkel, hiszen a spontán játék csodálatos képessége egy fajta immunizációt jelent a lelki problémák kialakulására. A legjobb, ha a kevesebb több elvét követjük: nem kell kifinomult eszközöket megvásárolnunk, készítsünk gyermekünkkel együtt babát, bábot és ezekkel játszunk szerepjátékot. Minél nagyobb teret hagyunk a gyermeki fantáziának, a játék annál élvezetesebb lesz. A közös élmény segíti a jó anya gyermek kapcsolat megszilárdulását, és mintát ad arra a gyermeknek, hogyan játszon majd másokkal, vagy akár egyedül is.